XXIII. TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK. 1900. MAGYARORSZÁGI UJ BRACONIDAK. SzÉPLIGETI GTŐZŐ-tÖl. NEUE BRACONIDEN AUS UNGARN. Von Gy. Szépligiíti. Subfam. HECABOLINÂE. 1, Cœnophanes cingulatus ç . A potroli lai3átalakú, az első és második íz hosszant barázdás, harántfutó barázda nélkül. A szárnyak hosszúak. Fekete ; a csáp töve, az előtör és a lábak vörösek ; a tapogatók, a pikkely és a szárnyjegy sárga. — Hossza 3 mm., a tojócső hosszabb, mint a potroh. Szovdta. Gyűjtötte Csíki Eknö. 2. Hecabolus hungaricus cf $ . Az arcz ránczos, a fejtető finoman harántul barázdás, a csápok 34 ízűek és vékonyak. A tor hengerded, ránczos ; a középtor küzépső lebenye púposán kiálló ; az utótor domború, tagoltsága kevésbbé fejlett. A potroh lándzsaalakú ; az első íz durván ránczos, két bordácskával ; a második majdnem négyzetalakú, elül keskenyebb, barázdás, a közepén harántfutó és iveit barázdával, elül a középen egy négyszögletű, kimagasló és durván barázdás térséggel ; a harmadik íz pontozottan ránczos ; a 4-ik töve pon- tozott, különben, mint a következők, sima. A cf ugyanilyen, csakhogy a 4-ik íz hosszában barázdás és hátsó szárnyai ál-szárnyjegygyel ellátottak. Fekete ; a fej és a mell vörös, a fejtető barna ; a lábak barnásvörö- sek, a hátsó czombok fölül barnák vagy feketék ; a J 2-ik potrohíze a kiemelkedő térség körül vörös. — Hossza 5 mm., a tojócső egyenlő a test hosszával. Pilis-Marótli ( $ ) és Növi ( cf ). Subfam. DORYCTINAE. Wachsmaíinia n. gen. A szárnj-jegy belső oldala hosszabb, mint a külső, a nervulus éren- álló, a középtor középső lebenye kiálló és egy mély barázda által osztott, Természetrajzi Füzetek. XXIII. köt. 15 214 SZÉPLIGETI GY. a potroh második varrata éles és egyenes, a második potrohíz kétszer hosszabb, mint a harmadik, a fej ránczos, a szárnyak foltosak. 3. Wachsmannia maculipennis ç . A fej koczkaalakú, szőrös és ránczos ; a homlok lapos, közepén barázdával ; a csápok 34 ízesek ; a fej háta szegélyzett. A tor hengeres, szőrös és ránczos ; a középtor három barázdával, a toroldalak barázdája csipkés ; az utótor lapos, a háta két nagy és meglehetősen sima, a vége pedig három kicsiny és körded terecskével. A potroh bunkóalakú, hosszabb a fej és tornál, első íze hátsó szélességénél másfélszer hosszabb, hosszant barázdás, űlő, a tőfelén két tarajkával; a második íz harántszéles és két- szer oly hosszú, mint a 3-ik, hosszában barázdás ; a második varrat jól látható és egyenes ; a harmadik íz finoman érdes, hátsó széle és a követ- kező ízek simák. Fekete ; a csápok vörösesbarnák ; a szemkeret, a fej háta, a pajzs, a szárnytető előtti torrész és a középmell vörös ; a harmadik és negyedik potrohíz sárgásvörös, fekete szegélylyel, a következő ízek majdnem egé- szen feketék. A lábak sárgásvörösek ; a középső és hátsó csípők, a czom- bok (a közepük kivételével) és a szárak közepe fekete ; az utóbbiak töve fehér. A szárnyak homályosak és foltosak, a szárnyjegy barna, a bordaér és a pikkely sárga. A tojócső hüvelye vöröses. — Hossza 5 mm., a tojócső egyenlő a test hosszával. E nemet Wachsmann János úr tiszteletére neveztem el, ki e rovarkát Pápa vidékén gyűjtötte. Subfam. EHOGADINAE. 4. Rhogas rugulosus n. var. 3. j . A pajzs közepe, az utótor, egy széles sáv a középtor oldalán, az első potrohíz és a második íz tövének közepe, vörös. Hasonló a Rh. rugu- losus var. pictus KAVALL-hoz. Budapest. Subfam. CHELONINAE. 5. Chelonus fissus cf . A fej harántszéles, ránczos és fénytelen ; a szájpajzs sűrűn ponto- zott. A csápízek száma 20. A tor ránczos, a középtor előre nyújtott és lapos hátú ; az utótor 4 foggal fegyverzett. A potroh elliptikus, valamivel hosszabb a fej és a tornál, ránczos, a töve bordák hijján és tökéletlenül barázdás ; a csúcsnyilás igen hosszú, oldalt majdnem a potroh köze- péig ér. MAGYARORSZÁGI UJ BRACONIDÁK. 215 Fekete ; a mellső czomb hegye és a mellső szár sárgásvörös ; a has töve fehér. — Hossza 3*5 mm. Pilis- Maróth, 1899 máj. 19. 6. Phanerotomella nigra ç . Pontozott-ránczos, rövid szőrözettél. A fej harántszéles, az arcz és a szemkeret határozatlan hossz-ránczokkal ; a fejtető kerekített, a szemek mögött kiszélesedett. A csápok 30 ízből összetettek. A közéj)tor elül a közepén barázdával van ellátva, az utótor tökéletlenül tagolt, 4 gyenge fogacskával. A potroh durván ránczosan j)ontozott, elliptikus, nem hosszabb a fej és tornál, két varrattal. A szárnyjegy ellij^tikus, a végéből eredő sugárér kéttagú; a sugársejt háromszögalakú és rövid; a visszafutóér a második könyöksejtből veszi eredetét, nervulus az alapér mögött áll ; az összes szárnyerek erősek. A lábszárak egyenesek és egyszerűek. A hátsó lábak erősek és hosszúak, a czombok meghaladják a potroh csúcsát. Fekete ; a lábak barnák, a mellső csípők és az izületek vörösesek. A szárnyak barnák, egy harántfutó világos szalaggal. — Hossza 2'5 mm., a tojócső rövid. Budapest. 7. Phanerotomella Kertészii $ . A P/í. )iig7'a-tó\, 38 ízű csáj)ja és épelejű középtorában különbözik. Sái'gásvörös ; a csápostor barnás ; a potroh a második íztől barna. A szárnyak tiszták, a szárnyjegy sötét. — Hossza 3 mm., a tojócső rövid. Kertész Kálmán Növi vidékén gyűjtötte. Subfam. CALYPTINAE. 8. Calyptus bicolor cf . A szájpajzs félköralakú, kissé szélesebb, mint magas, töve mindkét oldalán egy-egy mély gödröcskével. A csápok 26 ízűek. A középtor barázdái és a toroldalak simák. Az utótor tagolt, a középső terecske nagy és del- toidalakú, majdnem sima. Az első potrohíz hossza felér a hátsó szélessé- gével, gyengén ránczos ; a második és harmadik íz egyenlő széles és mindkettő sima, a második közel négyzetalakú. A hátsó lábak erősek és nyújtottak. Fekete ; a tapogatók, a pofák, az előtör, a középtor, a toroldalak többé-kevésbbé, gyakran az utótor is, a potroh és a lábak vörösek ; az első potrohíz töve sötétes, a hátsó csípő töve többé-kevésbbé barna. A szárnyak tiszták, a szárnyjegy és az erezet fekete, a pikkely sárga. — Hossza 2 mm. Növi környékén Kertész K. gyűjtötte (1899. YII. 6.). 15* 216 SZÉPLIGETI GY. Subfam. DIOSPILINAE. 9. Diospilus maximus d' j . A fej barántszéles, az arcz ránczos, a fejtető és a halánték pontozott és fénylő. A csápok 28 és 32 ízzel. A középtor elszórtan pontozott, baráz- dái mélyek és csipkések, középső karaja púposán kidülledt. A toroldal közepe sima. Az ntótor durván, sejtesen-ránczos. A sugársejt nem éri a szárny csúcsát, a második könyöksejt fönt kissé szűkített ; a sugárér első ága, valamint az első és második barántkönyökerek egyenlő bosszúak ; a sugárér második ága rövidebb az elsőnél. A potrob lándzsaalakú, oly hosszú, mint a fej és a tor együttvéve ; első íze durván ránczos, kissé hosszabb hátsó szélességénél, oldalai szegélyezettek, a töve keskenyebb, mint a vége, mélyen kivájt és bordázott ; második íze kissé rövidebb, mint széles és dunán ránczos ; a következő ízek simák. Fekete ; a tapogatók és a lábak vörösek ; a csípők feketék ; a hátsó lábszár majdnem egészen és a hátsó lábizek — az 5 íz kivételével — barnák. A szárny sárgás, a szárnyjegy és az erek barnák. — Hossza 6 — 8 mm., a tojócső kissé hosszabb a potrohnál. Pilis-Mnrótlt, 1899 máj. 20. Subfam. HECABOLINAE. 1. Cœnophanes cingulatus j . Hinterleib spathelförmig, das erste und zweite Segment längsfurchig, ohne Querfui'che. Flügel lang. Schwarz ; Prothorax, Fühlerbasis und Fusse roth ; Taster, Squamula und Stigma gelb. — Länge 3 mm., Bohrer länger als der Hinterleib. Szováta (Csíki). 2. Hecabolus hungaricus cf j . Gesicht runzlig, Scheitel fein quergefurcht, Fühler 34 gliedrig, dünn. Thorax cylindrisch, nmzhg ; Mittellappe des Mesonotums stark, bucklig vorstehend ; Metanotum gewölbt, undeutlich gefeldert. Hinterleib lanzett- lich ; erstes Segment grob runzlig, mit 2 Kielen ; zweites Segment fast quadratisch, vorn etwas schmäler, längrunzlig, an der Mitte mit einer bogenförmigen Querfurche, und vorn an der Mitte mit einem quadrati- schen, erhöhten und grob längsrunzligen Feld ; drittes Segment jranktirt runzlig, viertes Segment an der Basis punktirt und dann wie die Folgen- den fast glatt, cf eben so, 4. Segment längsruuzlig, Hinterflügel mit Pseudostigma.